814.

813.

812.

811.

A tiltakozást például akkor tapasztaljuk, ha szerelmesek leszünk. Ilyenkor örvénybe kerülünk, egyrészt vonz a részegítő érzés, legszívesebben ott lennél, vele lennél, magadba ölelnéd, másrészt megtorpansz. Azt mondod, hoho megállni. És riadt önvédelemmel a józan eszedhez menekülsz, nem akarsz az érzéseiben elveszni, nem akarsz kiszolgáltatott lenni. Félsz, hogy kifosztott leszel, félsz hogy a másik visszaél odaadásoddal, gyengeségeddel. Manapság, már nem csak Istent, de a valódi és mély szerelmet is ritkán éljük át, mert a „kígyó” én soha nem tapaszt erővel eluralta szívünket.

810.

A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.

809.

Nem azért szeretlek,mert te vagy a listámon,
Nem azért szeretlek,mert nincs más a világon,
Nem azért,hogy a többinek fájjon.
Csak azért,mert veled el tudom képzelni a világom.

808.

Ne kicsinyeld le azt az érzést, hogy szeretsz-e valakit. Kevés emberrel esett meg az a szerencse, hogy megszeretett valakit. Te eddig nem ismerted a szerelmet, most meg az öledbe hullt. Mindegy, hogy holnapig vagy holnaputánig vagy életed végéig tart ez az érzés, mindenképp a legnagyobb dolog, ami az emberrel történhetik. Mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, hogy nincs szerelem, mert ők nem ismerték meg. Te azonban megismerted, légy boldog vele, még ha meg is kell halnod holnap.

807.

„Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben."

806.

Ti is szeretnétek? :3

805.

Nem tudsz koncentrálni, igaz? Ismerős érzés. Rögtön ugrasz, ha csöng a telefonod. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet, és legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót - de amikor kérdik, mit szeretsz benne annyira, képtelen vagy elmagyarázni. Szerelmes dalokat írnál, és csak neki énekelnéd, pedig megszólalni sem mersz a közelében. Ilyen az, mikor beleszeretsz valakibe, egyszerűen és tisztán

804.

803.

802.

- Szeretlek.
- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek.

801.

800.

799.

Örökké', ez alighanem azt jelenti a szerelmesek nyelvén, hogy bármikor érjen is véget, téged sosem felejtlek el.

798.

797.

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

796.

- Soha többé nem tudok hinni egyetlen férfinak sem. 
- Ezzel nem vagy egyedül. Csakhogy lehet, éppen az a feladatunk, hogy ezt legyőzzük. Hogy a történtek ellenére is bízni tudjunk, s ha találkozunk egy olyan pasival, aki tetszik, annak esélyt adjunk.

795.

Inkább hajlok az őszinteségre még akkor is, ha nagyon fáj.

794.

Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni? Ne rettegj, merj. Próbáld ki a szíved, hagyd, hogy szeressék, és tanítsd meg, hogy szeresse, ha szeretik, hogy elfogadja azt, amit kap, és még véletlenül se támadjon, ha valaki szebbé akarja tenni az életét.

793.

792.

Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.. Hogy az a mosoly nem az lesz, ami egy életen át bearanyozza majd a napjaimat. Olyankor tudod egy picit mindig összetörök. De csak egy picit, épp annyira, hogy másnap már erőt nyerve úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Tudod miért? Mert hiszek abban, hogy az élet folyton tesztel, és ha valamit nem kapok meg, az csak azért van, mert sokkal jobb dolog vár rám. Egy nagyobb mosoly, egy őszintébb, egy szív, ami jobban szeret, és amíg hiszek benne, addig biztosan így lesz.

791.

És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.

790.

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az a legjobb nekünk, ha magunkba fordulunk. Ha mi gyógyítjuk meg saját magunkat. Megállunk egy pillanatra. Már csak egyetlenegy szó van, amit ki tudunk mondani: elég. Ezek azok a helyzetek, amikor a szavak már nem érnek semmit. Amikor nem akarsz mondani többet, csak ennyit. Elég volt. Az eddigi életedből, a szomorúságból, a negatív gondolatokból, az emberek mocskaiból és mindenből, ami hátráltatott. Hirtelen elég az egész világból és mindenből, ami körülvesz, mert úgy érzed, már nem ott vagy, ahol lenned kell. De elveszteni önmagunkat tulajdonképpen jó, mert általa új helyeket ismerhetünk meg, talán sokkal jobbakat. Elindulsz a keresésre, és csodákkal fogsz találkozni. Csak így tudunk fejlődni.

789.

787.

Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.

787.

Nekem az érintés a fontos. Amikor megfogom a másik kezét, tenyerembe zárom, és érzem az erei lüktetését, a szívverését, a teste melegét. Az érintés elég, hogy érezzem a másik szerelmét. Az érintéssel a lélegzésünk is közössé válik. Minden érzés ebben az érintésben egyesül.

786.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...

785.

A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz.

784.

A bimbózó szerelemnek álmokra van szüksége. Álomból ébredésekre, gondolatokra, melyeket az első pillanatokban nem tudunk hova tenni. Távolságra, messzeségre, mely eltűnik, mikor felidézzük magunkban a másik vonásait.

783.

Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem remeg.

782.

“Nem sokat számít a távolság, ha valaki igazán sokat jelent neked!”

Bocsi az ismételt kihagyásért, de nincs erőm, munka után postolni! :) de lessetek be mindig hozzám! :)

781.

Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba.

780.

Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig.

779.

A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.

778.

Ha a páromat ki lehet zökkenteni, ha bármilyen külső hatás el tudja bizonytalanítani, akkor nem fog működni a kapcsolatunk. Akkor ez nem igazi szövetség. Olyan nő legyen mellettem, aki vakon megbízik bennem.

777.

A férfiak könnyebben megbocsátanak a vetélytársnak, mint a hűtlennek, a nők viszont jobban gyűlölik vetélytársnőjüket, mint a hűtlent.

776.

A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

775.

Életem magáért van, nem kirakat. S jobb szeretem, ha egyszerű, de igaz és egyenletes, mintha káprázatos és bizonytalan volna. Legyen egészséges és kellemes, s ne szoruljon diétákra s érvágasokra.