639.

-Elfogom engedni,és nem fáj többet. 
- Nem olyan egyszerű. Tudom,hogy szörnyű érzés..
- Nagyon fájdalmas.
-De ennek van jó része is. Egy gyönyörű pillanata.
-Mégis mi lehet ebbe gyönyörű?
- Ha egy év múlva,vagy fél év múlva találkoztok. És egymás szemébe néztek,mosolyogtok. Olyan "még mindig emlékszem rád..ránk" mosoly. Majd elnéztek a távolba,és eszetekbe jut,amin keresztül mentetek ketten,amikor még ti voltatok a tökéletes páros. Megelevenedik előttetek a múlt,az izzó szerelem,és az egymásért folytatott véget nem érő küzdelem. Majd újra egymásra tekintetek,és elindultok a másik felé. Köszöntök,és távoztok. Mindkettőtök vissza néz egy másodperce,és átkozza a napot,amikor hagyta a kettőtök kapcsolatát elveszni a semmibe.