573.

572.

571.

Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam.

570.

569.

568.

567.

566.

565.

564.

Sziasztok!
Igazából semmiféle pozitív kritikát nem kapok, így úgy gondolom hogy nem eléggé kedvelitek az oldalam, így ráérek postolni. Ha kapok véleményeket, esetleg leveleket, mint amiket írtam, hogy örülnék néhány hasznos, tapasztalótokból irt kis novellának, akkor postolok. De most nem érzem úgy, h szeretnétek. Kis tiszteletet érdemelnék. 

563.

562.

fáj, hogy, soha senkinek nem voltam az első, a legfontosabb, még azoknak sem akik nekem mindennél fontosabbak voltak.Mindig jött valaki/valami és én csak úgy elfelejtődtem, lassan már egy sziát  sem érdemlek. Mindig másodlagosnak lenni, fölöslegesnek érezni magam nem segít, hogy pozitívan lássam a világot, bármennyire is szeretném. Az emberek jönnek-mennek egymás életében. Soha soha soha nem szabad hinni az érzésnek, amely azt súgja fontos vagy neki, törődik veled, bármikor számíthatsz rá, mert mindez csak átmeneti állapot.

561.

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

560.

Az élet nem arról szól, hogy milyen híres vagy, melyik csajjal vagy sráccal randizol, vagy hogy kit ismersz. Az élet arról szól, hogy mindig valós legyen az, aki vagy és az, amiben hiszel. Soha ne hagyd senkinek se, hogy bebizonyítsa, az ő élete jobb, mint a tiéd. Végül is, mindannyiónknak saját szíve és gondolata van.

559.

“A szomorú emberek is boldogok voltak egyszer.”

558.

“Emlékszel a mosolyomra?”

557.

556.

Bocsánat amiért nem posztoltam, de nem vagyok a helyzet magaslatán. Pótlom.

555.

554.

553.

“Ott kezdj el keresni, ahol a kutatást már mindenki más abbahagyta.”

552.

551.

“Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő”

550.

549.

Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy mindent átalakíts azzá, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépést még annak árán is, ha megkockáztatod, hogy kitörd a nyakad. Benne van. Na és akkor mi van? Inkább törjön ki, törjék ketté, fájjon, vele együtt szakadjon szét a szíved, minthogy egy életet úgy élj le, hogy vegetálsz. Lehet pislogni, meg lehet figyelni. Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább. Lehet élni csukott szemekkel, elzárva egy jobb élet lehetőségét magadtól, egy életre becsapva, átverve a lelked, de egy dolgot jó szem előtt tartani: az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad, vagy egyszerűen félelembe burkolva, szürkén éled tovább az életedet abban a tévhitben, hogy az, amit csinálsz, tök jó. Boldog vagy, vagy csak szórakozol? Te tudod, hogy mit engedsz meg magadnak.

548.

Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet.. Na azt nem.

547.

Magunkat emésztve, érzelmeket visszafojtva, teljesen felőrölve, össze-vissza kínlódva tekergetjük a szívünket, fáj, az biztos, de inkább ártunk neki, mert a másik nem tudhatja. Nem tudhatja, hogy mit érzel, hogy mire vágysz, hogy mennyire szeretnéd őt közelebb tudni magadhoz, hogy mit meg nem tennél érte, hogy mennyivel másabb lennél, ha ő lenne. De nincs. Közben meg ő ugyanezt éli át. Remegve, rettegve zárja be a szívét előtted és adja oda másnak, közben pedig csak rád vágyik, de nem kockáztat. Miért is tenné, hisz te sem mondasz semmit. 

546.

A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza minket, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy sokkal árnyaltabb képet lát rólunk.

545.

Néha abba kell hagynod a múlt elemezgetését, a jövő tervezgetését, annak kitalálását, hogy vajon mit érzel, és az eldöntését annak, hogy pontosan mit szeretnél, és helyette csak várni és nézni, hogy mi történik.

544.

Sosem fejezzük be a bakancslistát, mert minden nap ér bennünket valami csodálatos. Ebből érezzük, hogy még élünk.

543.

542.

Mindenki fasz, de komolyan. Ilyen a világ, egy harc és aki nem képes felvenni a tempót, képtelen a továbblépésre annak marad a mély depresszió, vagy ott a nutella. Nem, amúgy csak arra voltam kíváncsi meddig hiszed, hogy ez egy komoly szívszaggatóan elcsépelt idézet.

541.

540.

Az emberek azt mondják, hogy pusztítsam el azt, ami engem elpusztít. Sokan nem tudják, hogy én vagyok az egyetlen dolog, ami engem pusztít.

539.

538.

537.

536.

“Nem az a fájdalom, ha sírsz és vigasztalnak, hanem az, mikor mosolyogsz, de mégis szomorú vagy…”

535.

534.

Mikor kívánsz valamit egy hullócsillagtól... az a csillag több millió fényévre van tőled és valószínűleg HALOTT ...pont mint az álmaid.

Pozitív bíztatás.

533.

532.

Meg voltam róla győződve, hogy csak vele lehetek boldog, de nem azért, mert jobban szerettem, mint bármi mást ezen a földön. Hanem mert azt gondoltam, hogy csak ő ért meg, ő ismeri a szokásaimat, a mániáimat, a világnézetemet. Hálás voltam azért, amit értem tett, és úgy éreztem, hogy neki is hálásnak kéne lennie azért, amit én tettem érte.

531.

“Amikor egy nő szeret egy férfit, akkor csak egyszerűen szereti, és az egyetlen ember, aki elcseszheti az egészet, az maga a férfi.”

530.

529.

528.

“Nem sokszor engedem magamhoz közel az embereket. Eddig kétszer történt meg, hogy ez megtörtént, ráadásul annyira, hogy a szívem majd felrepedt a boldogságtól. Igen. kétszer voltam eddig igazán szerelmes, és mind a kétszer összetörtem…”

527.

Lehet hogy többet már nem látom viszont, de a hangját a tekintetét a csókját az összes érintését soha nem felejtem el... az emlékeimben és a szívemben mindig élni fog.

526.

525.

524.

523.

“Ámor az egyetlen olyan udvariatlan fráter, aki mindig meghívás nélkül állít be. Ha még ebédet is kérne határozottan utálnánk, de mivel néha hoz magával szerelmet, mint a legszebb ajándékot…hm, kitudja?! A végén talán még meg is szeretjük.”

522.

“Légy olyan NŐ, hogy minden egyes reggel,
amikor lábad a földhöz ér, a pokol
megremegjen és a gonosz felszisszenjen: A
francba, felkelt!”

521.

520.

519.

“Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése.”

518.

“A legtöbb önéletrajzban a pályázó erényeit tartalmazó rovat szinte kivétel nélkül a kreatív gondolkodásmód leírásával kezdődik… Az emberek többsége úgy véli, hogy rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.”