2013. szeptember 30., hétfő

291.

Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!

290.

Csak egy bolond akarná, hogy a szívét ugyanaz a férfi kétszer is összetörje.

289.

Párkapcsolatban élő lányok ezrei rettegnek nap mint nap a szakítástól. (...) Aztán eljön a nagy nap. Megkapják a kulcsot, és végre lakó nélkül marad a szívük. Persze a kapcsolatfüggők gyorsan túladnak rajta... Akik pedig nem, azok megtartják maguknak. Jó erősen a markukba zárják, és meggondolják, hogy legközelebb kinek adják oda. Mérlegelnek, mielőtt újra megkockáztatnák azt, hogy rossz kezekbe kerüljön a kulcs. Olyan kezébe, aki nem becsüli azt eléggé.

288.

Tudom, hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra. Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet - számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis, időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz "az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel, aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek köze sincs a valósághoz.

287.

- A szerelem a legfeketébb minden dögvész közül. Ha belehalna az ember, talán volna valami jó a szerelemben, de a végén mindenki kigyógyul. 
- Én nem gyógyulok ki belőle. 
- Ó, dehogynem! Kigyógyulsz. Csak egy pár szegény nyomorult pusztul bele néha a szerelembe.

286.


285.

Én gyakorlatilag szeretem magam. Csak nem szeretek tükörbe nézni, gondolkodni azon hogy is nézek ki,meg hogy mit mondtam.

284.


283.


282.


281.

A hang, ami a fejedben azt súgja, hogy nem bírod tovább, HAZUDIK!

280.

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.

279.


278.

Le kell zárni. Kész.
Keresett, igen. Megkeresett. Nem voltam itthon 1x sem. Azóta semmi. Felhívhatna telefonon, nem teszi, írhatna emailt, nem teszi. Én nem várok rá tovább, ennyi bőven elég volt. 


szerk.

277.

Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.

276.

Azt hiszem, elérkezett a pont, amikor végre tudatosult bennem, hogy már nincs remény. Rájöttem, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, bármennyire is szeretnénk, és vannak olyan emberek, akikkel azért, nem enged a sors közös jövőt, mert nem lennének kölcsönösek az érzelmek. Lehet, ha te megkapnád, a világ legboldogabb embere lennél, viszont ő ezzel egyértelműen elveszítené azt aki őt teszi a világ legboldogabb emberévé. Tehát nem lehettek mindketten boldogok. Ha te boldog vagy, ő szomorú, és ha ő boldog, te vagy szomorú. Valahogy rájöttem, hogy nálam mindig az utóbbi érvényesül, én kapom a 'szenvedő' szerepét. De annyira mégsem vagyok szomorú. Tudom, hogy olyan lánnyal van, aki megérdemli és aki igazán boldoggá tudja tenni. Talán erre én nem lennék képes, és épp ezért nem kaphatom meg.

275.

Van köztünk egy nagy különbség: ő tud élni nélkülem (...) én nem, de megtanulok.

274.

Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted, hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved, ha kell. Szakítsd ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned, ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól.

273.

Az, hogy ő mellettem volt, mindent megváltoztatott. A napok sokkal gyorsabban és jobban teltek – úgy éreztem bármire képes vagyok. Magányos perceimben visszagondoltam a csókjaira, az illatára, minden egyes érintésére. Ezek éltettek.

2013. szeptember 29., vasárnap

272.


271.


270.

Mikor majd meglátsz,alig fogsz emlékezni az elmúlt évekre.Valami homály lesz,újra a füledben fog csengeni a nevetésem.Újra elkezdesz majd vágyni rám,de ez nem lesz igazi.Sosem volt igazi.Akkor nem tartanánk itt....Elsuhanok melletted,a szél belekap a hajamba és visszahozza a régi érzelmeket. Ebben a pillanatban minden eszedbe jut,eszméletlenül akarsz egy szót váltani velem,vagy többet.A fülembe suttogni amit régebben,és megölelni szorosan,nem el engedni.Lassan megfordulsz,eltervezed mit fogsz mondani.Reménykedsz ,hogy felismerlek majd.Megfordulsz,és én már nem leszek ott.

269.


268.


267.

Gyakran a "miért vagy szomorú?" kérdésre azért nem adok választ mert, egyszerűen olyan problémával állok szemben amit a többi ember könnyűnek lát megoldani, és csak nevetnek, hogy én miért búsulok el még is és miért nem teszek valamit.. Pár ilyen után az ember megtanulja azt a választ adni: "Nem szomorkodom, mindössze fáradt vagyok. Keveset aludtam."

266.

A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.

265.


A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok.

264.


Az ember semmit sem nyerhet azzal, hogy idióták kegyét próbálja elnyerni - és nekem megvan rá az okom, hogy megvessem az emberiség nagy részét.

263.

Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.

262.

Utálom a kétszínű embereket, mert nehéz eldönteni, hogy melyik felüket pofozzam fel először.

261.

Te nem látsz s 
én nem látlak téged
Olyan ez mint, tánc
mit most pár nélkül jársz
tán milliószor elmentünk
már egymás mellett tudom 
azt, hogy holnap újból

Visz az út rohanok
szívem úgy zakatol,
mert tudom azt, hogy
te vársz még rám valahol

Visz az út rohanok s
egy új zene szól, mert
tudom azt, hogy te
vársz még rám valahol

Refr.

Nekem nem kell többé
nem kell más hogyha
így nézel rám 
Másnak láthatatlan voltam
mégis látsz 
Nekem nem kell többé
boldog dal hogyha nem 
rólunk szól, mert a 
láthatatlant csak te
láttad jól 

Te nem látsz s én
nem látlak téged
érzem, hogy a végzet,
mint fal köztünk áll
tán milliószor elmentünk
már egymás mellett
tudom azt, hogy holnap
újból 

Visz az út rohanok
szívem úgy zakatol,
mert tudom azt, hogy
te vársz még rám valahol

Visz az út rohanok s egy
új zene szól, mert 
tudom azt, hogy te 
vársz még rám valahol

Refr.Nekem nem kell...

Te nem látsz s én
nem látlak téged
olyan ez mint tánc
mit most pár nélkül jársz
tán milliószor elmentünk
már egymás mellett 
tudom azt, hogy holnap
újból 

Visz az út rohanok
szívem úgy zakatol,
mert tudom azt, hogy
te vársz rám még valahol

Visz az út rohanok
s egy új zene szól, mert
tudom azt, hogy te
vársz még rám valahol

260.


                   Jó lenne tudni hogy mit gondol rólam.

259.


258.


257.


256.

Tudod milyen érzés mikor kihasználnak? És te még tisztában is vagy vele, de legalább vele lehetsz? Tudod mi az, hogy szerelem? Tudod mi az, hogy szenvedés? NEM?! Akkor gyere és cseréljünk helyet. Megmutatom majd neked ;)

255.


254.

- Akkor legalább mutasd meg neki hogy kit veszített el!
-Miért kit?! Csak egy lelkileg összetört, depressziós lányt.. 

253.


252.


251.

Írj rám. Könyörgöm írj, bármit csak írj. Rád írnék én, csak félek hogy te nem akarod és valószínűleg nem is akarod mert nem írsz. Ma, holnap, holnapután két hét múlva.. soha sem fogok eszedbe jutni, és soha nem fogsz írni nekem.

250.


249.

Ha egy család folyton a konfliktusaival foglalkozik, gyakran kiéleződik a helyzet. Ha azonban azzal foglalkozunk, hogy a család mindezek ellenére összetart, arra biztatjuk a családtagokat, hogy idézzék emlékükbe a rég elfeledett pozitív kapcsolatokat.

248.


247.


(ha tudnád mennyire.)

246.

A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

245.

- Komikus, hogy sosem ismerjük fel az élet legjobb pillanatait, amíg el nem múlnak. 
- Talán ezért olyan jók, mert nem gondolkozunk rajtuk.

244.

Azt nem értem, a híres világutazók miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen.

243.

Muszáj hinni a jóban, akárhová is sodor az élet, hisz épp ez tesz minket azzá, aminek születtünk.

242.


2013. szeptember 28., szombat

241.

Annyit adott nekem, amennyit csak lehetett, örökre bennem marad, mennyire szeretett..

240.

Csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass. Hogy rájöjj, szükséged van rám. Játszottam az elérhetetlent, csak hogy utánam rohanj, fogd meg a kezem, és azt mondd: tévedtem! Te vagy az a lány, akire vártam! Soha nem lett volna szabad elengedni...csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass...de sohasem tetted meg.

239.


Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.

238.


Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek.És senki sem tud ránk eléggé vigyázni.

237.


Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell.

236.

De ha a nosztalgia az erős érzések éber emlékezetét jelenti - és egyben azt a csalódást, hogy ilyen érzések már nem támadnak életünkben -, akkor bűnösnek vallom magam.

235.

A borderline-emberek roppant nehezen boldogulnak a belső és a külső korlátokkal. Ezzel érintik is az alapkérdéseket: mekkora közelségre és távolságra van szüksége az embernek, és mennyit képes elviselni?

234.

Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.

233.

Mindennap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak.

232.

Egy hideg őszi este hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s rájössz, hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy utánad rohanjon, és szorosan magához öleljen és a füledbe súgja: hiányoztál.

231.

Soha nincs késő újrakezdeni. Mindig újra lehet gondolni a … kapcsolatokat, és jóvá lehet tenni a másik ellen elkövetett bűneinket, amíg élünk. Utána már nem.

230.


229.


Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek… De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.

228.


227.


226.


225.


224.

Bevallom, félek közel engedni már bárkit is magamhoz. Mivel akik eddig azt mondták, hogy ' mindig veled leszek ' mindig egyedül hagytak..

223.


222.

Nincs annál borzasztóbb és kiábrándítóbb, amikor valakiben ott a lehetőség, de a lustaság és a félelem energiája keveredve önti el, ő meg szépen belefullad. Hát tegye. Minden csak döntés kérdése. Nincs olyan, hogy valami nehéz, vagy könnyű. Egyszerűen csak dolgok vannak, a mi agyunk látja el jelzőkkel.

221.

Ha el akar veszni, hagyd, hagy csinálja. Tűnjön csak el, menjen. Sétáljon olyan messzire, amilyenre csak tud. Ne is keresd. Nyugodtan hátradőlhetsz, mert ha a tiéd, vagy ha még szükséged van rá, akkor úgyis előkerül, vagy egyszerűen csak rábukkansz. Ennyire egyszerű ez.

220.