781.

Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba.

780.

Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig.

779.

A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.

778.

Ha a páromat ki lehet zökkenteni, ha bármilyen külső hatás el tudja bizonytalanítani, akkor nem fog működni a kapcsolatunk. Akkor ez nem igazi szövetség. Olyan nő legyen mellettem, aki vakon megbízik bennem.

777.

A férfiak könnyebben megbocsátanak a vetélytársnak, mint a hűtlennek, a nők viszont jobban gyűlölik vetélytársnőjüket, mint a hűtlent.

776.

A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

775.

Életem magáért van, nem kirakat. S jobb szeretem, ha egyszerű, de igaz és egyenletes, mintha káprázatos és bizonytalan volna. Legyen egészséges és kellemes, s ne szoruljon diétákra s érvágasokra.

774.

Létezik egy valóság. Az viszont... abban is biztos vagyok, hogy a valóság, az sokkal komplikáltabb, sokkal nagyobb, sokkal részletesebb, sokkal gazdagabb, mint amit mi meg tudunk élni, és sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, mint amiről beszélni tudunk. Olyan lények vagyunk, akik szerintem nagyon pici valóságot tudunk egyszerre bevenni. És minden pici valóság arra késztet minket, hogy felruházzuk képzelettel. Tehát, ami a mi életünk, ami a mi élményünk, az általában egy keveréke a valóságnak és a képzeletünknek.

773.

Itt volt, újra az ő karjaiban, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Hiszen tudta, hogy rendbe jöhet minden, nincs már, ami szétválassza őket, de azt is tudta, hogy már semmit sem lehet rendbe hozni, mert ami egyszer eltörött, akár egy váza, azt hiába ragasztják meg, a víz kiszivárog egy idő után, és a virág elhervad idő előtt.

772.

Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.

771.

“Tudod, talán igaza volt amikor azt írta, hogy megérdemlem , hogy egyedül maradjak. 
Annyit gondolkodtam az utóbbi időben, és tényleg elrontok mindent magam körül. Ezt az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki zuhan, és próbál minden egyes ágba megkapaszkodni, de mindegyik letörik. Pontosan ezt érzem. Zuhanok. És próbálok minden lehetőséget megragadni, hogy ne essek mélyebbre, de nem sikerül. Egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanok.”

770.

A neve mellett lévő zöld pöttyöt bámulni, és várni,hogy ő írjon…

769.

“Abban a percben amikor átöleltél akaratlanul mosolyogtam, boldog voltam. Hogy miért? Egyszerű, szeretlek mindennél jobban. Mielőtt találkoztunk nem hittem, hogy tudnék újra szeretni és bízni, ahogy rám mosolyogtál nyomban beléd szerettem minden rossz elszállt.”

768.

“A nő azt akarja, hogy ok nélkül, “miért” nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.”

767.

“….légy mindig nagyon büszke arra, ami voltál, s akarj mindig különb lenni annál, ami éppen vagy…”

766.

“Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén.”

765.

A mai nap folyamán, ezt hallottam egy embertől.. 'aki vagdossa magát az hülye, idegbeteg állat'. Én nem így gondolom. Szerintem, aki vagdossa magát, az nem lát más kiutat, nem tudja máshogy kiadni magából, nem tudja legyőzni a fájdalmat, és ebbe menekül. A vagdosásba. Aki vagdossa magát az nem hülye és idegbeteg állat, hanem fájdalommal teli, lelkileg összetört ember.

764.

763.

Belezúgtam. Az ócska, banális módon: ébredéskor ő az első gondolatom és elalváskor az utolsó. Márpedig ilyen állapotban az ember nem arra vágyik, hogy a szerelme szerződést kössön vele, hogy alkalomadtán majd kiüríti utána a bilit.

762.

A szerelem olyan véletlenül és hirtelen történik meg egyik rezdülésünk után a másikig, hogy bele sem gondolunk, és már szerelmesek is vagyunk. Bár ez az állapot csak egyetlen pillanat óta tart, mégsem tudjuk elhinni, előtte is éltünk.

761.

Bocsánat a hosszú szünetért, kihagyásért, de rengeteget dolgoztam, de most 4hétig talán lesz időm ismét frissíteni. Nem ígérem, hogy naponta, de próbálok idézeteket hozni. :)
Köszi h még mindig olvastok! :3 <3