-Tudod mért nem érdekel már,hogy vissza jössz-e,vagy sem? Mert rájöttem,hogy nem szeretsz annyira,amennyire én téged..
- Honnan tudod?
-Elmentél. Nemde? Ha szerettél volna,még mindig velem lennél..
Ha szeretsz valakit, legyél elég bátor ahhoz, hogy elmondd neki. Vagy legyél elég bátor ahhoz, hogy végig nézd, ahogy más szereti őt.
Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van.
Mennyi fájdalmat vagyok még képes elviselni, amíg egyszer végleg érzéketlenné válok? Mi a fájdalom, ha nem félresiklott és félreértelmezett öröm? Fájdalom és öröm, az érem két oldala. Mindkettő csak a másikkal együtt létezik.
Nem hiszek a teljesen reménytelen szerelemben; a szerelem egyesülés, két test és lélek ölelkezése. Ha kiderül, hogy az egyik résztvevő egy agyrémet ölelt, akkor nem tehet mást, mint hogy udvariasan kezet csókol, és ajánlja magát...
Ha egy nő egyszer elárulta vonzalmát egy férfi iránt, akkor kettőjük között tüzes, rejtélyes, veszedelmes levegő rezeg. A szerelmesek mindig félelmetes tisztánlátással érzik meg, hogy mit érez irántuk valójában a szeretett ember, és mert a szerelem a maga lényének következtében mindig a határtalant akarja, ezért szükségszerűen ellenszenves, elviselhetetlen számára minden, ami határolt, ami korlátolt. A másik gátjai és gátlásai mindig megéreztetik vele az ellenállást, s abból, hogy nem adja oda magát teljesen, joggal érzi a titkolt ellenkezést.
A viszonzatlan szerelem mindig magában hordozza a reményt, hogy egy napon viszonzásra lel.
Olyan ember vagyok, aki sosem tudna elhagyni senkit, sosem tudna elszakadni senkitől, nem tudna elmenni mindent hátra hagyva! Olyan ember vagyok, akit mindenki elhagy, mindenki eltaszít magától, akivel senki sem törődik. Olyan ember vagyok,ki, senkinek sem fontos!
Nem gondolom azt, hogy teljesen felszámolhatjuk a félelmet. Életünk részét képezi a
bizalommal, a bánattal és az örömmel együtt. Ami felszabadít bennünket, az az, ha nem félünk többé félni...
Tündér nem csak a mesében él...
Sőt. Nem is ott él. Hanem a valóságban. Bár először talán észre sem veszed, hiszen nincs szárnya és varázspálcája, olyan, mint bárki más. Látszólag. Kora reggel álmosan ébred, munkába siet, végzi a feladatát, bevásárol, otthon mos, főz, takarít. Nem olyan, mint mesebeli társa. Mégis, Tündér. Aki nem szárnyakon röppen, és nem pálcával varázsol. Hanem valami mással. A szívével. Elvarázsol. Teljesen.
Mert Ő valóságos Tündér.
Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel.
De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG.
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!
Bárki boldoggá tud tenni úgy, hogy tesz valami édes dolgot érted, de csak egy különleges valaki van, aki úgy tesz boldoggá, hogy nem csinál semmit...
Az alkohol meg fog ölni 30 év alatt.
A dohányzás meg fog ölni 10 év alatt.
De a viszonzatlan szerelem meg fog ölni MINDENNAP.
Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.
Nagyon sajnálom a kevés posztot, de napi 10órát dolgozom, és csak egy szabadnapom van a héten, sajnos nem igazán van kedvem és energiám keresni idézeteket. De ma van, és pótlok. :)
Köszi hogy olvastok!
Bye. :)
Lexxi
Magunkat emésztve, érzelmeket visszafojtva, teljesen felőrölve, össze-vissza kínlódva tekergetjük a szívünket, fáj, az biztos, de inkább ártunk neki, mert a másik nem tudhatja. Nem tudhatja, hogy mit érzel, hogy mire vágysz, hogy mennyire szeretnéd őt közelebb tudni magadhoz, hogy mit meg nem tennél érte, hogy mennyivel másabb lennél, ha ő lenne. De nincs. Közben meg ő ugyanezt éli át. Remegve, rettegve zárja be a szívét előtted és adja oda másnak, közben pedig csak rád vágyik, de nem kockáztat. Miért is tenné, hisz te sem mondasz semmit.
