142.

Olyan mintha tegnap lett volna, mikor láttam az arcod.Azt mondtad, hogy milyen büszke voltál, 

De én elmentem, bár tudtam volna, amit ma tudok
Óóó, óóó

Karjaim közt tartanálak
Eltüntetném a fájdalmat
Köszönet mindenért, amit tettél
Megbocsátás minden hibádért
Nincs olyan, amit meg ne tennék
Hogy hangod újból hallhassam
Néha hívni akarlak
De nem tudom, merre vagy

Bocsáss meg, hogy hibáztattalak
Mindenért, amire én képtelen voltam
S önmagam bántottam avval, hogy megsebesítelek


Majd egy szép napon belül összetörtnek érzem magam, de nem fogom beismerni
Néha csak elbújnék, mert te vagy, aki hiányzik
S oly nehéz búcsút mondani
Mikor ehhez a szabályhoz érkezünk

Elmondanád, ha tévedtem?
Segítenél megérteni?
Lenézel engem?
Büszke vagy arra, aki vagyok?

Nincs olyan, amit meg ne tennék,
Hogy még egy esélyem legyen,

A szemedbe néznem
S látni téged visszatekinteni

Bocsáss meg, hogy hibáztattalak
Mindenért, amire én képtelen voltam
S önmagam bántottam, óóó

Bár lenne, még egy napom
Elmondanám neked, mennyire hiányoltalak
Mióta elmentél
Óó, ez veszélyes
Mennyire kilóg a sorból
Megpróbálni és visszafordítani az időt

Bocsáss meg, hogy téged hibáztattalak
Mindenért, amire én képtelen voltam
S önmagam bántottam avval, hogy megsebesítelek

(forrás: http://lyrics-magyarul.gportal.hu/gindex.php?pg=32725004)