718.

Úgy látszik, hogy van bennünk valami közös. Ugyanúgy törünk darabokra, ugyanúgy maradunk magunkra, állunk fel, harcolunk, leszünk szerelmesek, boldogok... És hagyjuk újra elvarázsolni magunkat, csak mert szükségünk van rá...

717.

Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..

716.

A boldogságnak mindig tárgya van. Valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének.

715.

Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülötte, amikor mindent elveszített, mert egy mosoly pillanatok alatt rádöbbenti: ami számít, az már ott van az életében, az összes többi meg kit érdekel. Szóval erre képes egy mosoly tőle: visszahoz a jelenbe, és segít élni.

714.

Ha a lányok tisztában lennének felelősségükkel, oly óvatosan bánnának a mosollyal, hogy talán mindenestül fel is hagynának vele. Vannak a férfi életében pillanatok, amikor egy lány mosolya olyan messzeható következményekkel jár, mintha egy láda dinamit robbanna fel.

713.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

712.

Ha türelmetlen vagy, mindig elrontod az örömödet. Ha valamit szeretnél, legyen öröm a várakozás is. (...) Semmi sem történik előbb, mint ahogy eljön az ideje.

711.

Mennyi szomorúság van bennünk, mennyi szétfoszlott álom, és mégis több az öröm az emberi életben, mint a fájdalom. Csakhogy a fájdalomra erősebben emlékszünk. Talán Isten rendelkezése ez, hogy így jobban megbecsüljük a múló, elröppenő örömöket.

710.

A legjobb bosszú a boldogság. Mert semmi se őrjíti meg annyira az embereket, mintha látják, hogy valakinek tulajdonképpen jó élete van.

709.

Meg kell változnom, sokkal nagyobb mértékben meg kell nyílnom, nagyobb mértékben kell rád támaszkodnom, és még közelebb kell kerülnöm hozzád. Ezeket mind tanulnom kell, mert eddig, egész életemben az ellenkezőjét tanultam.

708.

Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos napfényt a közelemben, ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled.

707.

Vannak érzések, amik csak úgy nem jönnek ki belőled akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az, aki bármit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg mered nyitni a szíved anélkül, hogy attól kellene rettegned, hogy kihasználja és sérülsz. Ilyet csak az őszinte embereknek tudsz megtenni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látsz. Olyanoknak, akik nyitottak a világra, és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják, és hagyják, hogy belenyúlj, elkapd, és addig szorítsd, öleld magadhoz, ameddig szükséged van rá. (...) Nem láthatunk mindent egyedül. Olyankor kell más, de nem lehet akárki. Sohasem lehet akárki, hiszen a szívedről van szó, amit csak különleges ember nyithat meg.

706.

Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.

705.

A bizalmat, mely minden közeledés alapja, nem lehet parancsszóra, erőszakkal és tömegesen kikényszeríteni. Erre a jóakarat önként meginduló emberei, lelkek, egyéniségek kellenek.

704.

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

703.

Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.

702.

Pont olyan az élet, ahogy megéled, 

És annyi a titka, hogy azt kapod vissza, 

Amit adsz magadból, szóval duplázz a jóból

A szemfedél helyett, egész mást adunk mi neked!

701.

A legszebb pillanatok ott vannak előttünk, minden egyes nap. Körbevesznek, meghatároznak - ha hagyjuk, ha észrevesszük, ha megengedjük nekik, hogy jöjjenek. Áramolnak ők, nem kell kérni. Jön minden, csak hagyni kell, és nem elvárni. Nem akarni, nem követelőzni, élvezni azt, amit kapsz.

700.

A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.

699.

Azt hiszed, ismered a halált, pedig nem. Addig nem, amíg nem láttad, igazán nem láttad, és a halál bekúszik a bőröd alá, és benned él. Azt is hiszed, hogy ismered az életet. A dolgok szélén állsz, és figyeled, ahogy elmennek, de nem éled meg. Nem igazából. Csak egy turista vagy, egy szellem. És aztán meglátod. Tényleg meglátod. És az élet bekúszik a bőröd alá, benned él, és nincs kiút. Semmi sincs, amit tenni lehet, és tudod mit? Ez jó. Ez egy jó dolog.

698.

Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki.

697.

Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.

696.

Nem attól leszel menő, ha a legújabb cipőket hordod, és nem is attól, ha neked van a legdivatosabb hajad és a legjobb pasid. Menőnek lenni annyi, hogy önmagad vagy, és ezt még szereted is!

695.

Muszáj neked azt éreztetni velem, hogy semmi nem maradt belőlem?

694.

“- Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.”

693.

Anya : Jövő múlik azon hogy most tanulj!
Én : De a tanulást azt a rohadt életbe nem használjuk semmire sőt a legfontosabbat nem is tanítják a suliban...És amúgy meg nem az a szégyen hogy nem tanulok hanem az a szégyen hogy te sem ismersz engem pedig az anyám vagy..

692.

691.

És az a vicc hogy még senki nem látja hogy depressziós vagyok..Mehetnék színésznek is olyan jól játszok..

690.

689.

Rá kell találjunk újra az élet jelenlétére, örömére, ízére, még a legkegyetlenebb nehézségeken keresztül is, anélkül, hogy tagadnánk vagy elfojtanánk azokat. Se angyali, se ördögi dolgokra nincs szükség, csupán a lehető legtudatosabban kell megtapasztalnunk megtestesülésünket, próbálván kikerülni szokásos csapdáit. Ilyen csapda lehet például, amikor régi, rosszul vagy sehogy sem ápolt sebeink által kialakított működési szokásaink és elveink alapján élünk, illetve, amikor idealizálásba, ábrándozó spiritualitásba menekülünk.

688.

Valójában az Élet csodákkal az igazi. Azokkal, amiket nem tudsz megmagyarázni, csak úgy megtörténnek, ám ők kizárólag abban a pillanatban tudnak bekopogtatni hozzád, amikor, csak azzal a lépéssel, amit abban a pillanatban megtettél. Máshogy nem. Visszacsatolásként, visszaigazolásként jönnek ők, hogy lásd, jó úton haladsz.

687.

686.

“fényképed nézem és hiányzol nagyon….”

685.

684.

“Látod, itt az élő példa rá. Ha türelmesek vagyunk mindennek eljön az ideje. Csak várni kell. Megtörtént ez, akkor megfog történni az is. Csak ne görcsölj rá, ne küzdj minden áron azért, hogy ez most, ma, ebben a pillanatban legyen. Várj. Ennyi az egész. Hisz, egyszer mindennek eljön az ideje.”

683.

“Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.”

682.

681.

Ha az emlékeidet ügyesen el is tudod rejteni, vagy jó mélyre tudod süllyeszteni, a belőlük következő történetedet nem tudod eltörölni (...). Jól teszed, ha ezt megjegyzed. A történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet. Az annyi, mintha a létezésedet szüntetnénk meg.

680.

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.”

679.

Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban.

678.

AMIKOR VALAKI, tényleg szeret téged, nem kell kimondania.. Mindig megfogod tudni abból, ahogy bánik Veled.. !

677.

676.

675.

674.

673.

672.

671.

670.

Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak. Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben. Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben. Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek. Szeretném, ha tudnád, hogy a halálomban is emlékezni fogok rád. Mindig szeretni foglak.

669.

Csak akkor lépsz túl igazán valakin, ha találsz valaki mást, aki jobban érdekel nála.

668.

Minden lány mögött van egy történet…egy ember aki tönkre tette és megalázta.

667.

Igen, tonnányi dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem. Az összes kétség. Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem, és azon agyaltam, hogy vajon még mindig én vagyok-e az, amit akarsz.

666.

Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy.

665.

“Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek.”

664.

663.

Ismered ezt az érzést? Azt, hogy már nem keresed mindenhol, sőt, néha már látni se akarod. Azt mondod másoknak, hogy nem szereted, néha már te is elhiszed… Elhiszed, hogy túl vagy rajta…aztán egy hideg őszi este hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s rájössz, hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy utánad rohanjon, szorosan magához öleljen és a füledbe súgja: hiányoztál..

662.

“én egy kiegyensúlyozott ember vagyok… ugyanannyi dührohamom van, mint idegösszeomlásom.”

661.

“Ahhoz, hogy sírj miatta, egyszer nevetned is kellett vele..”

660.

659.

658.

Amikor azt hiszed, hogy már nem is hiányzik annyira. Akkor történik valami ami ráébreszt, hogy egy baromi nagyot tévedtél.

657.

Nem gondolom azt, hogy teljesen felszámolhatjuk a félelmet. Életünk részét képezi a bizalommal, a bánattal és az örömmel együtt. Ami felszabadít bennünket, az az, ha nem félünk többé félni...

656.

Játszunk olyan szerelmeset. Én leszek a királylány te meg a hercegem.

655.

Az egyetlen dolog, amit megtanultam, az az, hogy soha ne nézz vissza. A múlt halott és el van temetve. Semmid nem lesz abból, ha benne élsz. Minden a máról szól...

654.

Molnár Tamás írta a dalszövegét. Gyönyörű ugye?

Jártam százszor mindentől távol
Lenn a legmélyén csak gyűltek a fellegek
Nem tudtam nem lehet feladnom még
Hisz vár annyi minden vár
Mit sosem láttam tán mi mást ígér
Egy hang itt legbelül egy hang
Azt súgja bennem van, van remény

Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben
Amíg lüktet a szívem nincs határ
A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
Hisz a nap a felhőkön átragyog

Egyszer zokog az ég, máskor ragyog ne félj
Kell hogy kövesd a fényt bárhová
Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Mindig lesz egy új állomás

Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben
Amíg lüktet a szívem nincs határ
A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
Hisz a nap a felhőkön átragyog

Még nem veszíthetek érzem, még valamit át kell élnem
hisz minden új nap hozhat valami jót
Még nem veszíthetek érzem, még valahogy túl kell élnem
Csak rohanok mint egy háborgó folyó

Sors életre ítélt, volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
hisz a nap a felhőkön átragyog
A sors míg életre ítélet hát volt hogy nem kímélet
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
hisz a nap a felhőkön átragyog

Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Kell hogy kövesd a fény bárhová
Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Mindig lesz egy új állomás.

653.

"..talán jelentéktelennek hisszük magunkat, unalmasnak találjuk életünket, mert nem csinálunk eget rengetően nagy dolgokat...."

652.

Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem - szerelmes leszek.

651.

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

650.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Te szereted őt?

-Igen.

-De honnan tudod, hogy szereted? Mit érzel, mikor vele vagy?

-Azt, hogy Ő a legfontosabb az életemben, és nélküle én semmi sem vagyok.

-Ha elveszítenéd mit tennél?

-Meghalnék. Nekem ő az, aki az életet jelenti.

-Tehát te nem félsz a haláltól?
-De, félek. Eszméletlenül. De ha ez lenne az ára, hogy mellettem legyen, azt hiszem megéri.

649.

Ha megőrzöd ezt a levelet, hogy újra elolvasd, hidd el mindazt, amit ide leírtam. Noah, akárhol is vagy, akármikor is olvasod e sorokat, szeretlek. Szeretlek most, amikor e sorokat írom, és szeretlek akkor is, amikor te ezeket a sorokat olvasod, bármikor is legyen az. Sajnálom, ha ezt nem tudom neked elmondani. Mélységesen szeretlek téged. Az álmom vagy, és voltál mindig is. 

648.

Anti Fitness Club - Lábnyom

647.

Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!

646.

Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!

645.

Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!

644.

Kívülről olyan mintha boldogok lennénk. Ez a lényeg. Az emberek nem látják ha sírsz,nem érzik a bánatod. Csak egy mosolygós arcot látnak,és egy kedves sziát hallanak, és annyi. Senki nem tudja mi van valójában benned. Vagy hogy épp mi nincs..

643.