654.

Molnár Tamás írta a dalszövegét. Gyönyörű ugye?

Jártam százszor mindentől távol
Lenn a legmélyén csak gyűltek a fellegek
Nem tudtam nem lehet feladnom még
Hisz vár annyi minden vár
Mit sosem láttam tán mi mást ígér
Egy hang itt legbelül egy hang
Azt súgja bennem van, van remény

Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben
Amíg lüktet a szívem nincs határ
A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
Hisz a nap a felhőkön átragyog

Egyszer zokog az ég, máskor ragyog ne félj
Kell hogy kövesd a fényt bárhová
Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Mindig lesz egy új állomás

Amíg lüktet a szívem s vér folyik ereimben
Amíg lüktet a szívem nincs határ
A sors míg életre ítélt hát volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
Hisz a nap a felhőkön átragyog

Még nem veszíthetek érzem, még valamit át kell élnem
hisz minden új nap hozhat valami jót
Még nem veszíthetek érzem, még valahogy túl kell élnem
Csak rohanok mint egy háborgó folyó

Sors életre ítélt, volt hogy nem kímélt
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
hisz a nap a felhőkön átragyog
A sors míg életre ítélet hát volt hogy nem kímélet
vállalom nincs gond ha néha rossz nap jön
hisz a nap a felhőkön átragyog

Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Kell hogy kövesd a fény bárhová
Egyszer zokog az ég máskor ragyog ne félj
Mindig lesz egy új állomás.